Idén februárban új szabályozást fogadtak el az EU-ban, amely megtiltja az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozásokat. Az Unió végső célja, hogy az európai piac digitálisan is egységes legyen. Mint más cikkeinkben már említettük, gyakran megesik, hogy egy-egy webhely a látogató országa alapján más termékeket vagy szolgáltatásokat kínál, illetve ha ugyanazokat is, más árakon, mint a helyieknek. Az olyan szolgáltatók pedig, mint a Youtube, a Netflix vagy egyéb streamszolgáltatók, elérhetetlenné tehetik a tartalmaikat (részben vagy egészben) bizonyos országokban, vagy a kínálat országonként eltérő lehet. Sokan kizárólag emiatt használnak VPN-t, azonban a 2018. december 3-án életbe lépő szabály sajnos csak korlátozott esetekre terjed ki, többek között a szerzői jog által védett és audiovizuális tartalmakra nem, ezért az igazi (digitálisan is) egységes piac még várat magára.

Akkor mégis mi változik?

A szemfüleseknek valószínűleg feltűnt a kulcsszó: a rendelet az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozásokat tiltja. Mi minősül indokolatlannak? A rendelet három konkrét helyzet esetén tiltja meg, hogy a kereskedők megkülönböztetést alkalmazzanak a vevőkkel szemben az értékesítés általános feltételeit illetően:

1. Fizikai szállítás nélküli termékértékesítés. Ez jelentheti azt, hogy ha a cég nem kínál szállítást a vevő országába, a vevő személyesen, a cég telephelyén átveheti az árut, vagy más módon gondoskodhat a szállításról.
2. Elektronikus úton nyújtott szolgáltatások (pl. felhőalapú szolgáltatás, adattárolási szolgáltatás, weboldaltárhely-szolgáltatás). Például más tagállamban lévő cég által nyújtott tárhelyszolgáltatás vásárolható többletdíjak nélkül.
3. Egy konkrét fizikai helyen nyújtott szolgáltatások értékesítése (pl. szállodai elhelyezés, autókölcsönzés). Ezekben az esetekben a vásárló nem irányítható át másik oldalra, és ugyanazokat a kedvezményeket (pl. családi kedvezményeket) veheti igénybe, mint a helyiek.

További szabadságot jelent, hogy bár természetesen továbbra is a kereskedők határozhatják meg, milyen fizetési módokat fogadnak el, nem alkalmazható megkülönböztetés a vevő nemzetisége, szék- vagy lakhelye, illetve az alapján, hogy hol adták ki a bankkártyáját stb.

Akkor még nem érdemes lemondani a VPN-t?

A fentiekből egyértelmű, hogy a rendelet a más uniós országok online üzletein keresztüli vásárlást szeretné növelni – jelenleg az európai polgárok csupán 15%-a vásárol így. VPN használatára azonban továbbra is szükség lesz, ha más országok Netflix kínálatát szeretnénk elérni. Egy tavalyi megállapodás révén nyaralás közben más tagállamokból már elérhetik a felhasználók az eredeti országuk kínálatát (meglévő előfizetésükön keresztül), azonban más országokban történő előfizetésre, illetve más országok kínálatának az elérésére sem a tavalyi, sem ez az aktuális rendelet nem ad módot. A jelenlegi rendelet ugyanis nem vonatkozik szerzői jog által védett tartalmakhoz kapcsolódó szolgáltatásokra, illetve pénzügyi, szállítási, audiovizuális, valamint egészségügyi és szociális szolgáltatások sem tartoznak a rendelet hatálya alá. Eltérő árak alkalmazása sincs tiltva.

Feleslegessé tesz-e tehát bármilyen VPN-funkciót ez az új szabályozás? Megszűnik a honlapok és webáruházak más tagállamokból történő elérésének tiltása, illetve a kényszerített átirányítás. Ezek miatt tehát nem kell többé VPN-t használni, de lássuk be: ez nagyon elenyésző része a VPN-használatnak. Ez az új uniós rendelet sajnos csak nagyon apró lépés az egységes digitális piac felé, és kivételei miatt a Netflix és egyéb streamszolgáltatások által más országokban kínált tartalmak elérésére továbbra is VPN-t kell használni. Az anonimitás, a névtelen torrentezés és az online biztonság esetén sincs változás, ezekhez is VPN szükséges. És mivel a jelenlegi EU-rendelet árharmonizációt sem ír elő, érdemes megnézni az árakat több különböző VPN-kiszolgálón keresztül is, főleg a követő szoftvereket és ezen alapuló árszabási mechanizmusokat intenzíven használó termékértékesítéseknél, például repülőjegy-vásárlás esetén.